Kommandós Csireszkek… :)

Tegnap hazafelé jutott eszembe egy apró szösszenet, egy zöld kerítést látva, aminek egyik szakaszán vízszintesen fektetett rudak vannak kis hézaggal, a másik részén függőlegesek, ugyanilyen közökkel. Régen történt már, tavaly, mikor sétáltam haza és láttam két elkóborolt kakast a járdán sétálgatni. Néztem is nagyokat: -Ezek meg mit keresnek itt?!

Lévén, egy város kertesházi szakaszán sem kóricálnak kósza kotkodácsolók. Kérdésemre akkor kaptam választ, mikor a két állatka megállt eme zöld kerítés alatt, majd szépen egymás utánban felugrottak és némi szárnyverdeséssel feljutottak a fél méteres betonalapra. Ekkor elegánsan beljebb lépkedtek két rács között és nekiláttak akciózni a nyílt terepen…Gondolom a kutyával nem számolva, de arról már lemaradtam .

Zaphira

Írország volt Atlantis?

Nos, találtam egy elgondolkodtató cikket. Nem mondok véleményt róla. Ezt tegye meg más. Mindenki másban hisz, mást gondol. Mindenesetre, válrom az észrevételeket kommentként…

Írország volt Atlantis? - National Geographic

Zaphira

Még egy érdekes át-szinkron…

Ugyanazoktól ugyanolyan stílusban.

A hód neve Artúr (?) 

Karib tenger kalmárai

Nos, ez egy nagyon aranyos átszinkron…Node komolyan!

http://www.youtube.com/watch?v=EPyEOjG1iws&feature=related 

Zaphira

A halál szele…

Épp hazafelé tartottam. Szokás szerint bedugózott füllel, gondolatban máshol járva. Békésen hallgatom hát a zenét, majd megállok a járdánál. Két sáv. Az egyik a Temető felé megy, majd egy kis választóvonal, és jön a másik, ami a Temetőtől jön. Körbenézek. Nagy levegőt veszek, még leelőzöm a felém igyekvő kisteherautót. Rálépek az útra, szándékosan komótosra véve a figurát. Átérek a köztes színre. Átnézek a másik irányba, jön-e kocsi, ám ekkor megtörténik. Összerezzenek, apróra húzom össze magam. Mintha rendellenes, ellenkező irányból nekem száguldana valami. A szívem rég nem a helyén, mérföldekre leelőzött, a légzésem kihagy. És mégsem történik semmi sem. Csupán egy suhanó árnyék volt. Egy mögöttem elsuhanó teherautó robosztus árnyéka. Nem számít. Túléltem. Pedig azt hittem, ott halok meg. A fény játéka…Pusztán csak a fény játéka a sötéttel és az ember érzékeivel…

Zaphira

A.I.-Mesterséges értelem

Hát üdv!
Kevés olyan film van, ami elgondolkodtató és annyira megszerethető, mint ez. Esküszöm, nem szokásom a filmeken bőgicsélni, de az A.I. összehozza nekem ezt, bárhanyadik nézésre is. Meglehet, kissé túlságosan szimpatizálok is az érzékenyebb robotokkal, lásd majd a Kétszáz éves Embert is. De az, hogy egy mesterséges gyermek mindenáron olyan akar lenni, mint egy igazi kisfiú, az aztán nagyon szíven tud ütni. Hisz mi mindent megtesz, hogy az “anyukája” úgy szeresse, mint igazi fiát. Megpróbálja megmutatni, hogy ő sem más. Képes enni, érezni, szeretni. Bár igaz, enni mégsem annyira, mert eléggé tropára vágja magát vele. Mindenesetre… A gyermeki naivság, a világra való rácsodálkozás benne is megvan. Mikor az anyja elhagyja, elindul, hogy megkeresse Pinokkió Kék tündérét, hogy ő is igazi kisfiúvá válhasson és olyan legyen, mint akire mindenki vágyik… ÉS ha azt nézzük, Happy End lesz a vége. Hiszen ha nem is hosszú időre, csupán csak egyetlen napra és csupán édesanyja klónjának, de igazi ember lehet, hála a Maci által megőrzött apró tincsnek…Mást nem tudok róla írni….nézzétek meg .
http://youtube.com/watch?v=BRlfdDW3dJU&feature=related